Mindennapjaimban
rád gondolok százszor,
érted könnyem csillan
annyira hiányzol!
Már csak emlékezet
ami valóság volt,
a sírodhoz vezet
fájó zokogásom!
Felszakadó sóhaj
fojtja imádságom,
éjszakánként rólad
mesélnek az álmok!
Szomorú a jelen
a várakozástól,
mért nem üzensz nekem
abból a világból?
Az érzelem tiszta
ami érted lángol,
nem hozhatlak vissza
annyira sajnálom!
Újra találkozunk
azt a napot várom
és többé nem fogunk
elválni egymástól!
Megjegyzés: 2010.09.22.