Látod,
lehet
ősz-
dermedéstől
bénult
kéz.
Jöhet
hír
a
kegyetlen
tél
kővé
fagyasztó
varázs-
igéjéről.
Szállhatnak
égig
az
irígy
szájak
duruzsolt
zsenge
szárnyú
szavak.
Nekem
elég
az
őszből
tört
időnk
cseppenő
fénye,
csillogó
szemed,
ha
szemembe
néz.
Öröm
ver
gyökeret
világtól
szakadó
lelkem
zúgában,
hogy
szívem
mélyén
is
szerelmed
őröl.
Hisz
ezzel
vezetsz
ismeretlened
öröknek
szőtt,
időtlen
útján,
hol,
mint
ki
kincsnek
örül,
/Veled/
leszek
gazdag.