Huszonkét éves lettem én,
S nem lep meg e költemény,
Egy cseppet,
Sem e eset.
Ötlettől telve, helyetted is,
Meglepem magam itt,
Utószor,
Komoly szón.
Én is elszúrtam mikor kezdtem,
S töltőtollat fogott kezem
Átkos
S áldásos.
Nem volt nincsen apám-versem,
De volt helyette ezer sebem,
Szerelem,
Veszedelem.
S nem ér fel hozzád e költemény,
Mégis szóljon Neked e közlemény,
Nyugodj békében,
Maradj meg emlékben.
Sikerült, amit kívántál,
Nem egy fiatalt megringattál,
Tanultunk
S okoltunk.
Nem olyan fokon érted el,
Melytől Horger Úr tiltott el,
szavak a fegyvere,
ez voltál te.
Fájt az élet cefetül,
Hát megértjük hogy legvégül,
Elmentél,
Kár ezért.
Szebb jövőd itt hagytad nekünk,
Verseidbe feledkezünk,
Uzsgyi,
Olvasni.
Vigyázz magadra költők Istene,
Búcsúzom rímedbe feledkezve,
Bozsik
Robi.