Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Bár értenéd

, 558 olvasás, Fatyol , 6 hozzászólás

Szerelem

Azt hiszed a szerelem csupán a szenvedély,
a forró, lüktető vágyak?
Csak izzó láva szívre omolva,
s csak vetetlen, buja, fésületlen ágyak?
Azt hiszed a testekben lüktető
bizonyíték a szerelem?
Nem, nem szívem.
A tarkódon pihenő szemem az,
amikor fáradtan tolod
előttem a bevásárlókocsit,
amikor lábujjhegyen lépkedek,
álmodat látva,
s csendben betakarlak kicsit.
A szerelem az,
amikor kezed gyöngéden simítva,
féltve őrzi képünk keretbe szorítva.
Ha messze jajt kiáltok álmodból riadsz,
s aggódva az ajtót lesed
mikor borongó lelkedben a kedvemért
a napfényt keresed.
Napi haláltusáját vívja az idő felettünk,
elillannak az esték,
reménnyé züllött bennem az akarat,
úgy kellesz nekem minden percemben
mint éhezőnek egy apró falat.
Égek, és elégek
a vágy te vagy
míves sorskézzel faragott asztallap vagyok
rajta intarziaként fut asszonyiságom,
de ami tartja,
te magad.
Ha látják, kezük fut a szép munkán
s ámulnak, csodálják,
de ha levágnák alólam a lábat,
nem lennék jó, csak tűzifának.
Asszonyiságom a bélyegem,
belédittasan részegen, elherdálom
mit kapok érte? Csak foszladozó célok,
s mi maradt belőlem,
magamba fordítom.
S te csak ülsz mögöttem, legyintesz…
pedig szívem a szerelem pontosan ez.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Fatyol
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 15
Regisztrált: 2
Kereső robot: 15
Összes: 32
Jelenlévők:
 · PiaNista
 · Tiberius


Page generated in 0.0533 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz