Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Elengedlek!

, 461 olvasás, nagyi , 8 hozzászólás

Sajgó lélek

Unokáim, gyermekeim
vígasztalnak engem,
zokog a szív, emlékezik
de már elengedlek!

Figyelmemet elterelik
szeretetük ragyog,
de a szemem könnyel telik
mikor magam vagyok!

Talán egyszer enyhülni fog
ez a fájó érzés,
amíg élek lelkem zokog
az én kisöcsémért!

A sóhajok hozzád szállnak
nélküled szenvedek,
de egy napon megtalállak
újra átölellek!

Megjegyzés: 2010.09.04.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: nagyi
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 185
Regisztrált: 2
Kereső robot: 34
Összes: 221
Jelenlévők:
 · Öreg
 · Sutyi


Page generated in 0.1535 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz