Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Tintafolt

, 461 olvasás, Memo , 0 hozzászólás

Sajgó lélek

Egy folt került a papírra. Semmi több. Neked akartam írni még utoljára. Valami kedveset, valami szépet. Magam után hagyni néhány kósza sorba vésett emléket.
De nem jönnek a szavak, pont mikor kellenének. A toll kezemben hiába könnyezik, a foltokat vajon fogod-e érteni? És én tényleg csak ennyit akarok utoljára neked mondani?
Nem, nem hiszem. Csak a szavak olyan üresek, ahogy itt hevernek előttem a papíron. Hogy adhatnám vissza rendesen, ahogy lángra kapott a szívem, amikor először láttalak meg. Hogy lenne élettel teli a mosoly az arcomon, ami mindig a szám sarkába húzódik, ha felidézem a tiédet. És az érintésed… beleborzong most is a bőröm. Hiányozni fog az ölelésed, ahogy hozzám értél. Nem Kedves, nem a testiség. Hanem, hogy tartoztam valakihez, hogy valakinek fontos is lehettem, különleges. Most kinek lesz szüksége arra, hogy megkérdezem: milyen volt a nap, hogy fájt e az ébredés a szép álom után? Ki fog ezekre válaszolni nekem. Senki sem.
Hogy fejezzem ki pár sorban mit is jelentettél nekem. Reményt, szerelmet, örömet… mindent, csak így egyszerűen. És most mi lesz velem? Nem marad semmim.
Hogy kérjelek, hogy értsd, nem kell szeretned. Csak annyira van szükség, hogy legyél. Nem az enyém, hanem a mindené, de része is életemnek. Néhány órányi napsütés, pár percig tartó öröm. Ez is elég. Nem az fáj, hogy elmész, hanem, hogy többé vissza sem akarsz jönni. Kérdezném miért, de úgysem kapnék választ. Hiába hívlak, sosem felelsz.
Most, hogy írjam, hogy ne legyek szánalmas, hogy belehalok majd a hiányodba? Nem tudom. Mert nem akarom, hogy szánj. Ne egy törékeny kis figuraként maradjak meg emlékedben. Azt akarom, hogy úgy gondolj rám, igen, ez az ember nem érdemelte meg, hogy ezt tegyem vele. Hogy kételyek ébredjenek benned és tápláljanak bennem némi reményt… hátha visszatér. De nincsenek az érzésre szavak. Csak pár folt a papíron, amit most lassan a nedvesség beterít. Igen, Kedves, megint miattad könnyezem.
Hát azt hiszem, ennyit küldök csak neked: pár elmosódó tintafoltot a papíron.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Próza
· Írta: Memo
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 334
Regisztrált: 2
Kereső robot: 28
Összes: 364
Jelenlévők:
 · Déness
 · Sutyi


Page generated in 0.2095 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz