őzzé szelídült dúló, vad harag
kecses léptekkel suhanna tova
rejtett rejtekén nyugton nem marad
vágtatva nyargal, megmarad nyoma
szilaj dübörgést csend alig követ
vérereidben lüktet szüntelen
eldobnád inkább, akár a követ
maradni akar, oh, mily szemtelen
mohába mélyen ágyazott méreg
tömény zöldjébe bújva meglapul
nedvével táplál duzzadó kéreg
indulat derű nyomán nem fakul
miközben a lelked korhad
bensődre kötegnyi árny vetül
sajgó tested beleborzad
fintorát küldi üzenetül