Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Elmentél

, 907 olvasás, leleszi , 48 hozzászólás

Gondolat

Elmentél - pedig meg sem
gyújtottuk közös gyertyáinkat.
Magamra maradtam.
Bezárkózom a szerelmi vágyba,
hogy ne legyek a
reménytelenségbe zárva.
A Hold néhány korai falevelet
ejt a mélybe.
Ablakhoz megyek,
egy túlságosan zajos
kocsi a képben
halad éppen.
Rám néznek.
Lehet, rólam beszélnek?
Egy váratlanul becsapódó kapu
jajdul fel az utcán… hirtelen.
Egyedül olyan félelmetes minden.
Félek, félek nagyon…
Kezedbe helyezem testem,
lelkem nálad hagyom.
Átölelsz remegve,
mint kávai tájat a fellobbanó
augusztusi naplemente.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: leleszi
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 187
Regisztrált: 0
Kereső robot: 29
Összes: 216

Page generated in 0.6446 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz