Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Kiábrándulás

, 497 olvasás, szilvyka , 0 hozzászólás

Ezek vagyunk

Az ember már csak a jövőben él,
mert a valóság káoszában fél.
Ködös vágyálmaitól megnyugvást remél,
de a kitaposott útjáról le nem tér.

Sűrű felhők mögé bújva
minden nap újra meg újra
ugyanaz a késztetés hajtja,
amely egész lényét átitatja:

Menni! Rohanni innen messze!

Ám felvetődik a kérdés: lesz-e
holnap, ami a szürkeségbe színt visz?
Amiben teljes odaadással hisz?

És tőrt döf szívébe a felismerés:
hiába a kényszerű menetelés.
Hiába vonszolja a súlyos keresztet.
A néma sorból kitörni úgysem lehet.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: szilvyka
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 206
Regisztrált: 1
Kereső robot: 34
Összes: 241
Jelenlévők:
 · Napfeny


Page generated in 0.164 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz