Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Mivé lettünk te jó isten…

, 937 olvasás, farao , 0 hozzászólás

Sajgó lélek

Mivé lettünk te jó isten…
A tükörben állok, s arcomon könny csorog.
Koponyám üregei torzultan nyílnak nagyra
hisz vetkőzni kellene, pucér öntudatra.
Csak állok mereven s tükröm síró ajkán
mozgó kísértetek bujkálnak léket vájva
a káprázat ötlépcsős nagy falába.
Ingerek sora szívverésem tompítja
s elfojtott szenvedés szégyenei fájnak.
Hol vagytok ti időt nem ismert nagyok?
Hová tüntetek ti törpe óriások?
Kik összhangba hoztátok a nagy utat,
hogy létráról létrára lépve értse a lét
konok önkinevezett próféciák mögött
azt, mit egyszer majd mindenkit elér…
… jönni fog hisz jönni kell…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: farao
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 9
Regisztrált: 1
Kereső robot: 20
Összes: 30
Jelenlévők:
 · Akula


Page generated in 0.0457 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz