A vízesés mögött kuporogva, bújva
Hozzám nézed filmed újra, s megint újra,
Sodorja le a víz az emlékeidet,
A múltat, a jelent, aztán a jövődet...
Néhány furcsa emlék, néhány rossz gondolat,
Aztán pillanatok, rosszak, most boldogak,
Elejtett szavakat, durvát és szebbeket,
Sodor sorba a víz megkezdett tetteket,
Szemléled csodálva, aztán elborzadva,
Valamin nevetsz, de mindjárt egy otromba
Szörnyeteg hull alá, s riadva szólsz: félek!
Én előbb halok meg, és látod: mégis élek.
Fekete áradat képében a halál,
Kereső szemével, de itt úgysem talál
Rád! ne félj úgy, senki a zuhatag mögé
Nem jön, ez a miénk! a világ legyen övé...