Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A vízesés mögött

, 646 olvasás, SzergejSzergejevics , 2 hozzászólás

Szerelem

A vízesés mögött kuporogva, bújva
Hozzám nézed filmed újra, s megint újra,
Sodorja le a víz az emlékeidet,
A múltat, a jelent, aztán a jövődet...

Néhány furcsa emlék, néhány rossz gondolat,
Aztán pillanatok, rosszak, most boldogak,
Elejtett szavakat, durvát és szebbeket,
Sodor sorba a víz megkezdett tetteket,

Szemléled csodálva, aztán elborzadva,
Valamin nevetsz, de mindjárt egy otromba
Szörnyeteg hull alá, s riadva szólsz: félek!
Én előbb halok meg, és látod: mégis élek.

Fekete áradat képében a halál,
Kereső szemével, de itt úgysem talál
Rád! ne félj úgy, senki a zuhatag mögé
Nem jön, ez a miénk! a világ legyen övé...

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: SzergejSzergejevics
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 361
Regisztrált: 0
Kereső robot: 27
Összes: 388

Page generated in 0.2629 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz