Ma este jól lakott
Velem a csend.
Már tudom, lopott
Szívdobbanást idebent.
És bitófán növő moha
A szivacs, miből soha
Nem szívok üdítő kacajt
Nincs más, a vér, mi hajt.
Apró zugokból füstölő
Sugdosott szavak
Tolakvó vigyorral
Koldulják tollamat.
Álljatok meg!
Egyenesen, büszkén!
Gyönyörű szép rímek!
Ti Magyart daloltok,
Nálam halt halált az ének.
Vonszolj magaddal Költő,
Míg bokádba marok!
Pofámba csorogjon véred!
Iszom, s belehalok.