Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Lelke szárnyalásával…

, 670 olvasás, szomorufuz , 22 hozzászólás

Ezek vagyunk

A szellő lágyan, kellemesen simogatta áthevült bőrét. Körülvette a táj illata, a fenyők, a fű, a vadvirágok, a természet illata. Izgatottan várta ezt a napot. Korán kihozták őt kérésére, hogy a nagy esemény előtt még gyönyörködhessen lovában, hogy kettesben legyen vele, hogy kényeztethesse egy kicsit.
Az erdő, a folyó közelsége miatt hűvösebbé vált a levegő az eddigi hőmérséklethez képest. Békés, nyugodt volt minden ebben az igazán paradicsomi hangulatban. A lovak igazi paradicsoma.
Távol és közelben lovak legelésztek. Nyerítésük messze hangzott. Vígan hancúroztak a szabadban, sörényük lobogott, ahogy ide-oda vágtattak a mezőn. Gyönyörűek voltak. Tökéletes, izmos testük, minden porcikájuk összhangban mozgott. A napfény csillogott szőrükön.

A lány félelemmel, és csodálattal vegyes érzelmekkel figyelte játékosságukat. Kicsi kora óta imádta a lovakat. Mikor is kezdődött? Ahogy az emlékeiben kutatott, visszagondolt arra a hétvégére, mikor a család felkerekedett a Hortobágyra, ahol éppen lovas programok voltak. Tizedik születésnapjára kapta ajándékul ezt a kirándulást. A bemutató végén lehetett lovagolni, és a nagy tágas pusztán séta kocsikázni. Féltették szülei. Akkor nem engedték, hogy lóra üljön, hogy lovagoljon, de kocsikázni elvitték.

Csilla sérülten, a mozgatóidegei sérülésével született. Nehezen tanult meg járni, nehezen mozgott. Rövidebb távokra két botot használt, míg hosszabb útjait tolókocsiban tette meg.
Úgy gondolta, csak vágyálom marad számára a lovaglás, de sóvárogva, nagy érdeklődéssel nézte a lovakról szóló filmeket.

Azután egy csapásra minden megváltozott, amikor egy mozgásjavító iskolába került. Csendes, visszahúzódó lány volt, a tanulás sem igazán érdekelte. Saját kis világában élt, s a számítógépével osztotta meg gondolatait. Egy csendes, kellemes tavaszi napon az intézet lakóinak szabadtéri programot rendeztek, amikor is a közeli lovardába is elvitték őket. Számára ekkor megnyílt a világ.
Nagy szeretettel fogadták a sérült gyerekeket. Türelemmel, odafigyeléssel, szeretettel foglalkoztak velük. Csilla nagyon boldog volt. Segítséggel lovaglásban is részt vett.

Ezután a nap után minden hétvégéjét a lovardában töltötte. Eleinte rövid időszakokat tölthetett lóháton, majd egyre többet. Kérte szüleit, hogy ne vigyék haza a nyári szünetre. Az egész nyarat itt töltötte – a lovak közelében, a lovak között. Fizikai erőnléte, mozgása is sokat javult. Számára életének legszebb időszaka volt ez a nyár.

Szeptember. Ismét benépesült az intézet. Visszatértek a gyerekek a nyári szünidőről. Az enyhe, inkább kellemes nyárvégi időben ismét szabadtéri programot szerveztek számukra, ahol a különböző programok után finom ebéddel várják a gyerekeket. S most már ő is mint lovas vesz részt mindezen. Izgatottan és kissé félve várja a bemutatót.

Gyerekzsivaj – neve hangzik több felől. A gyerekek elfoglalják helyeiket. A lovászok elővezetik a lovakat kantárszáron, melléjük felállnak lovasaik. Csillát is felsegítik a nyeregbe – és elindul – az élete, a szabadsága felé. Lelke szárnyalásával, lova hátán, a nyeregben, szívében tele boldogsággal.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Próza
· Írta: szomorufuz
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 178
Regisztrált: 1
Kereső robot: 21
Összes: 200
Jelenlévők:
 · Sutyi


Page generated in 0.1872 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz