Megtagadom a szerelmet,
Nem kérek kegyelmet.
Hisz a bűnöm nagy,
Mikor dobban a szív,
És kihűl az agy,
Elgyengülők,
Másabb vagyok.
Lelkemből a halk sóhajok,
Égetnek,
Jelét hagyják a bélyegnek:
Bőrpír, féktelen vadság,
Ki nem mondott
Fél igazság:
A szerelem csak játék,
Kibontatlan szép ajándék,
Hol a zörgő papír,
Az élet maga,
Szeretőnek minden szava.
De mit tesz,
És néha gondol,
Amikor már
Szív nem dalol,
Száj nem csókol.
Fájdalom.
Vállalom.
Megtagadom a szerelmet,
Nem nyelem tovább,
A csordogáló könnyeket.
Mert a szerelem
Mondhatsz bármit,
Ámít, kábít,
Majd elpukkan,
Az emberfia bele rokkan.
S marad a magány,
Pofonok, csókok, ölelések,
Kis boldogság, számvetések.
Megéri? Nekem nem.
Én, megtagadom a szerelmet…