Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Válás…

, 412 olvasás, Meszi , 7 hozzászólás

Ezek vagyunk

49. Válás…

Ha már vége van a nagy szerelemnek,
Ha már a társak egymással nem beszélnek,
Ha már nem osszák meg egymással az ágyat,
Akkor az a legjobb, ha csöndesen elválnak.

Nem mérgezik meg egymás életét,
Nem ámítják egymást, hogy az élet szép,
Nem tervezik már közösen a jövőt,
Nem sírják vissza az elmúlt időt…

Kettéválva külön tervezik a jövőt,
Külön váltan hajtják a múló időt.
Lassan lelkükben új szerelem ébred,
Elfeledik lassan a régi rossz emléket.

Az új szerelem egyre inkább lángol,
Az asszony szíve meg lassan kitárul.
Csöndben összebújva mondja új párjának,
Hogy én téged oly nagyon imádlak.

Ketten együtt tervezik a jövőt,
Maguk mögött hagyják az időt.
Együtt élik meg a nagy szerelmet,
Egymás után vágynak, mint a gyermek

Minden nap nehezen várják az estét,
Hisz számukra az élet megint szép.
Egésznap egymásra vígan gondolnak,
Várják, hogy újra eljön a holnap.

Ha eljön az alig várt hétvége,
Mi ketten a menyországba lépünk be.
Felszabadultan fekszünk az ágyban,
Boldogan álmodozunk az éjszakában.

Megjegyzés: 2008

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: Meszi
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 190
Regisztrált: 0
Kereső robot: 30
Összes: 220

Page generated in 0.1293 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz