49. Válás…
Ha már vége van a nagy szerelemnek,
Ha már a társak egymással nem beszélnek,
Ha már nem osszák meg egymással az ágyat,
Akkor az a legjobb, ha csöndesen elválnak.
Nem mérgezik meg egymás életét,
Nem ámítják egymást, hogy az élet szép,
Nem tervezik már közösen a jövőt,
Nem sírják vissza az elmúlt időt…
Kettéválva külön tervezik a jövőt,
Külön váltan hajtják a múló időt.
Lassan lelkükben új szerelem ébred,
Elfeledik lassan a régi rossz emléket.
Az új szerelem egyre inkább lángol,
Az asszony szíve meg lassan kitárul.
Csöndben összebújva mondja új párjának,
Hogy én téged oly nagyon imádlak.
Ketten együtt tervezik a jövőt,
Maguk mögött hagyják az időt.
Együtt élik meg a nagy szerelmet,
Egymás után vágynak, mint a gyermek
Minden nap nehezen várják az estét,
Hisz számukra az élet megint szép.
Egésznap egymásra vígan gondolnak,
Várják, hogy újra eljön a holnap.
Ha eljön az alig várt hétvége,
Mi ketten a menyországba lépünk be.
Felszabadultan fekszünk az ágyban,
Boldogan álmodozunk az éjszakában.
Megjegyzés: 2008