Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Vétkezünk

, 443 olvasás, fenytores , 48 hozzászólás

Elmélkedés

Bőröd simulva rejti
a sejteket, ha
kezemmel érintem
puha bársonyát;
és megremegsz.

Mert vétkezünk.
Vétve szeretjük
testünk omló bájait
futó csókok után
és most bőrödnek
mindenét csókolom
viszont, és tágul
a fény szívedben,
és engedsz mutatni
minden rezzenő
részed is, mert
régen voltál szeretőm,
így lenge szeretőm
a hatalmas éjszakán,
és én a kéj tüzével
táplálom nedvesedő
ajkad szemérmes
mosolyát.
És elalélsz.

Sóhajaidban terül szét a csönd.

2005, január 31.

Megjegyzés: Még mindig Júliának -emlékül-

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: fenytores
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 191
Regisztrált: 2
Kereső robot: 20
Összes: 213
Jelenlévők:
 · Sutyi
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.1441 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz