Bőröd simulva rejti
a sejteket, ha
kezemmel érintem
puha bársonyát;
és megremegsz.
Mert vétkezünk.
Vétve szeretjük
testünk omló bájait
futó csókok után
és most bőrödnek
mindenét csókolom
viszont, és tágul
a fény szívedben,
és engedsz mutatni
minden rezzenő
részed is, mert
régen voltál szeretőm,
így lenge szeretőm
a hatalmas éjszakán,
és én a kéj tüzével
táplálom nedvesedő
ajkad szemérmes
mosolyát.
És elalélsz.
Sóhajaidban terül szét a csönd.
2005, január 31.
Megjegyzés: Még mindig Júliának -emlékül-