Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Vándor

, 518 olvasás, zomby , 1 hozzászólás

Sajgó lélek

És úgy indult el, kit lőtt szíven az álnok
Bús bosszútól hidegek az álmok
Vissza nem néz, kéz remeg e tájra
Búcsút vet ágyat a patak partjára

A faluban korom idekinn sötét
Párnaként öleli a természet kövét
Halk sóhajjal lelket önt magába
Elszenderült tereken magánya,

vált rossz ízzé, vízzé vált vére
Testvére arca és sovány bére
Álmaiban kísérté kísértetlélek
Zavaros fáradt szeme hajnalra ébred

Fürkészi keletet, nyugatra indul
Nyomorban szeretet, szívében mint dúl
Bütykös nagy fergeteg, érzi rajta lelkét
Nézi a felleget, ha abban leli kedvét

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: zomby
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 315
Regisztrált: 0
Kereső robot: 25
Összes: 340
Jelenlévők:
 · gazzo


Page generated in 0.2784 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz