Navigáció


RSS: összes ·




Novella: Azétek maradéka

, 633 olvasás, Nagyerdessy , 0 hozzászólás

Szerelem

Érdekes. Soha nem tudtam rajzolni.
Még egy különleges vagdalt hús feliratú dobozt sem. Egyszerű henger az iskolai padon. Mint hely és háttér. Az ezerkilencszázhatvanas évei valamelyikén a paszabi általános iskola falai között.
Ültem előtte. A ceruza sztrájkolt az ujjaim között. Szemem a fiatal tanárnő kilátszó mellei képzetén csüngött. Ő meg formázta a teret a rajzlapon, színeket társított az arányokhoz, és közben magyarázott. És a kép tökéletes látszat volt a valósághoz. Nem volt bennem irigység. Gyönyörködtem. Ahogy beszéde levegővétele ütemére hullámozni kezdtek a halmok. Már-már hallani véltem, ahogy súgja felém. Gyere, fogjál meg… simogass nyelveddel… vegyél a kezeidbe… tegyél kedvedre vélem…
Soha nem tudtam rajzolni. Szavakkal formáztam meg azt, mit más a ceruzával. Könnyebb volt. Nekem. Még akkor is, ha a másik – hallgató, olvasó – tudása, képzelete, kíváncsisága kellett a látvány felépítésére. Olyasmit láttattam véle, amit nem vett észre, vagy nem érezte fontosnak látását, és kellettem hozzá, hogy meglássa általam.
Ez volt az én előnyöm. Soha nem éltem véle. Se vissza. Anyagi előnyöket sem halmoztam. Csak használtam e számomra Istentől való kincsem. Még akkor is, amikor a nem értés dühöt váltott ki néhány ember küszöbének hollétében. Mert az ember, ha nem ért valamit, maga elleni támadásnak állítja be. Mint a gyermek. És ha erős, s teheti, hát rombol. Rombol tiszta erejéből.
- Na! Most te jössz! – emelte fel bozontos fejét az ölemből.
Érdekes. Csak a közeli magömlés édes-torz élvezete maradt meg bennem. Személy nélkül. Ami akár egy gyakorló önkielégítés mozzanata is lehetett volna. Az emberi képzelet szárnyain való libegés határok nélkül. És az sem zavart, mindez egy nő ajkai között. Egy nő. Ölembe bújva. És a fejét sem simogattam meg. Hajába se túrva bele. És mondani kellett valamit, hisz szemei tüzében égtem.
- Ja! Most én jövök.
És tényleg ott volt a szemében a tűz. Homlokába lógó csapzott haja mögött. Mosolygós arcán tele vággyal. Most te jössz! Mert tudta, hogy jövök. És ha jövök, tudta miért. Miért kell, hogy jöjjek. Ő már ott volt. Megtette, amit elvártam tőle. És felhergelte magát. El akart menni. Ölelésembe bújva. S hangot adva néki. Olyan a kurva anyád! De jó volt! Gyönyörből kiszakadva. Mert tisztában volt véle, mindig fokozhatja.
- Na! Most te jössz! – ismételte meg felhevülten, kezében tartva gyöngéden a lompost. Mint aki félti. Félti, hogy kíváncsisága lelohad, mielőtt tovább lehetne hergelni
Milyen jó az embernek! Nincs párzási ciklus a fajfenntartástól irányítva! És az a sok kívánni való szuka a maga hívogató szagaival! A biztos tudat, hogy mindet unja már valaki, és lehet csúnya, vagy a legszebb! Élvezni lehet, és nem kell! S hogy ez a szabadság kötelező.
Soha nem tudtam rajzolni.
Még egy különleges vagdalt hús feliratú dobozt sem. Egyszerű henger az iskolai padon. Mint hely és háttér. Az ezerkilencszázhatvanas évei valamelyikén a paszabi általános iskola falai között.
Ültem előtte. A ceruza sztrájkolt az ujjaim között. Szemem a fiatal tanárnő kilátszó mellei képzetén csüngött. Ő meg formázta a teret a rajzlapon, színeket társított az arányokhoz, és közben magyarázott. És a kép tökéletes látszat volt a valósághoz. Nem volt bennem irigység. Gyönyörködtem, ahogy beszéde levegővétele ütemére hullámozni kezdtek a halmok. Már-már hallani véltem, ahogy súgja felém…
És itt van a csoda. Csapzottan, felhergelve ringanak szemeim előtt bimbós mellei, szemében ott az élvezet nevetése, és a buja szagok betöltik orromat. Csak magamévá kell tennem. Mint tegnap. Meg azelőtt. És holnap. Hogy kedvét lelje bennem. És ezért mellettem marad.
Az ember maga a csoda. A rossz csoda. Még jó, hogy az állatok párzásukban nem követik.

2010-07-27

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Novella
· Írta: Nagyerdessy
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 316
Regisztrált: 1
Kereső robot: 28
Összes: 345
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.2012 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz