Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Már

, 353 olvasás, gyemant , 5 hozzászólás

Sajgó lélek

Betűkbe szökött neved van csak,
mit pajkos szelek
unalmukban,
az ég felhőiből raknak néha elém,
s a folyó
mélyre ásott medre maradt, ami régi.

Az útmentéről eltűntek a füzek,
s kezem már nem
szemedet borító
vágyott szőkeséged hajfürtjét fésüli.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: gyemant
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 65
Regisztrált: 0
Kereső robot: 36
Összes: 101
Jelenlévők:
 · gazzo


Page generated in 0.1898 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz