Az idő kitárulkozott, tiszta csöndversét írja a világ.
Hallgassuk kezeinkkel, miként bontják ki szirmaikat az őszi virágok.
Hajnalodott. A szél egy hírvivő jelére várt, míg a madarak
az örökségüket szemlélték.
S ekkor megláttam a napsugarat, amint a hegyekből leereszkedve
átgázolt a Dunán. A lábnyoma előtte járt.
Tudom, hogy akiknek a szívük tiszta, azoknak megadatik, hogy
a lelkük mélyén felfedezzék a fény selymes nyomvonalát,
hiszen ezt a fényforrást minden ember születése óta ott hordozza
szívrejtekében
és belsejéből kiindulva kiáraszthatja a körötte lévő világra.