Egy reggelre a táj magára öltötte
Vastag, fehércsillám, puha hóbundáját,
A szél a lágy havat halmokba söpörte,
Megmutatva a tél szépségét és báját.
- Építsünk hóembert – kérlelt a Kiscsibész.
Felöltöztünk hamar, hólabdát görgettünk.
- Szeme szén, orra répa – így lett kész.
Fejére lábast, kezébe seprűt tettünk.
Befejeztük művünk, s nem vettük észre,
Végül az udvaron állt három hóember.
Amíg építkeztünk, formáltuk egészre,
Addig behavazott minket a december.