Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Borozgatáskor

, 461 olvasás, Chili , 4 hozzászólás

Somolygó

A fogyó hold cé-arcuvá tett, kolbászból meg a kerítés lett.
Én is csak ember vagyok, gyehenna-tűz megrémített.
Ma nem eszek, ha írok, egér rágja körmömet.
Nincstelen tűzrakást látok, esőt sírok a vacsora felett.

Medvét láttam! Éber álmot! Beszéljetek, mert az éltet!
Nem kedvelem a csendet, elszállhat az ihlet.
"Kovács" tüze szikrát hány, csodás élet hangja száll,
várakozva éhes száj, kicsorduló habos nyál!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Somolygó
· Kategória: Vers
· Írta: Chili
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 208
Regisztrált: 1
Kereső robot: 32
Összes: 241
Jelenlévők:
 · Napfeny


Page generated in 0.1541 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz