Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Sárga fényképek, leletek

, 421 olvasás, Szucsj , 2 hozzászólás

Gondolat

Háborúk előtt
egykor voltak
mosolyognak,
felém integetnek,
mintha léteznének,
de csupán szépemlékű
lidérc – süllyedékek;
mi én is leszek egykoron,
több millió éves üledékben
zárványként majd magam
magamat veszem körül.

Kései utódom megtalál,
leletemnek, ősének örül,
s nem gondol rá, hogy
a kövesedés törvénye
szerint, majdan ő is
megkövül, hacsak nem
lesz kegyes hozzá a kor,
s marad mi születése előtt volt:
egy maréknyi szürke por.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Szucsj
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 312
Regisztrált: 2
Kereső robot: 19
Összes: 333
Jelenlévők:
 · PiaNista
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.2963 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz