Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Álom és élet

, 330 olvasás, Rea , 2 hozzászólás

Elmélkedés

Álom és élet, a rideg szürkületből
belépsz a fénybe.
Álmodunk és álmodunk,
egy fűcsomóban felbukunk...


Álom és élet, a rideg szürkületből
belépsz a fénybe.
Álmodunk és álmodunk,
egy fűcsomóban felbukunk.
Álmodunk, szépet álmodunk,
s nem akarjuk már ezt a világot.
Mert az álom szép és jó,
az nem halandóknak való!
Álmodozunk és felébredünk,
rideg térbe kerülünk,
álmodozunk, álmodozunk,
s álmodoztunk mi nem más
csak remény a szívekben,
egy jobb jövő, egy jobb élet,
mit tán nemcsak remélek.

Álom és élet, küzdés az embernek.
Fényes folyósokon át az életet
élteted, s nem hall senki,
nem hallja szavad,
küzdesz azért amit mások
eldobnak.
Erődnek erejével,
vérednek vérével harcolsz
hogy lássad még a Napot,
lássad még a boldog könycseppet
szereteid szemében,
ami lecsuran az arcunkon boldogságtól
csillingelve.

Álom és élet.
De mit nevez e szív elmúlásnak?
Az maga a halál, mi fekete fátyolként
tapad rád, egyszer eljön a te időd is,
egyszer eljön, s nem menekülhetsz.
Orcádra borúl fekete selyemfátyla,
elveszi tőled a múltadat, a jövőt,
elfelejtesz mindenkit ezen a Földön.
Nem látod többé más orcáján
a bánatot, nem érzed, nem leled
többé szerelmes szívdobbanásod.
Nem létezel már, csak nyugszol örökre
akár egy szép álomban, újra álmodod
az életed.

S lehullasz akár egy csillag az égen.
Ez a csillag többé már nem ad néked
boldogságot, világosságot.
Hiányzik majdan nekünk,
mert ő is csak egy, egy utolérhetettlen,
utánnozhatattlan értékekkel ragyogott vala.
A Földön, közöttünk nincsen már olyan mint ő,
nem születik többé ilyen ember a Földön.
Ő csak egy volt az eredeti, más érzésekkel,
tulajdonságokkal mint a többi.
Ő csak egy volt, egy kiért sír a Föld,
mert elvesztette.
Egy értékes ember volt vala,
kit soha többé senki nem pótolhat.

Álom és élet, ez az élet maga,
megszületsz, eszmélsz, küzdesz,
élsz vagy halsz?!
Kegyetlen, de csodás a lét, a harc.
S látod amit én látok?
A születés pillanata ez,
mikor egy mély álomból felébredsz,
a tudatlanságból és élsz boldogan,
harccal, akarattal míg nem záródik össze
az életed és álmaid folyósoja

Megjegyzés: Ez a vers nem tagadom nagyon komolyra sikeredett. Bevallom nem akartam ilyen komoly verset írni, inkább egy könnyebb, lightosabb verset, de szerintem akkor nem lenne ennyire együttérző. Ez a vers egy ihlet alapján született. Sajnos sok beteg embert ismerek és az ő életükből merítettem ezeket a gondolatukat, hiszen ők betegen is harcolnak, a sok egészséges ember inkább csak gyáván hátat fordít az életnek, a próblémáknak és nem hogy megoldaná azokat. Ez jellemző a reménytelen szerelmes emberekre is ők sokszor megakarnak halni, holott az élet egyáltalán nem erről szól... De azért remélem hogy tetszeni fog nektek ez a vers, mert szerintem sok igaszság van benne!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Rea
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 294
Regisztrált: 1
Kereső robot: 24
Összes: 319
Jelenlévők:
 · arttur
 · gazzo


Page generated in 0.3065 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz