Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Érintetlen

, 337 olvasás, gyemant , 6 hozzászólás

Szerelem

Összerakom arcod.
Merev esték feszült pillanataival
vésem szobrozott sötétem.

A homorú éj vájatában
kopott arany-álmom
még
merészen vet
reményből szított hullámot a partra.

Ahogyan azt akkor
ünneplőben öltött szemed is akarta.

De hajnalra, mint szivárvány
a kitisztult égen,
halványul
kupolája alatt morzsányi létem.

Állnék pedig ott, most is előtted,
ugyanúgy
ferde mosollyal,
világod
hímzett idegenében, érintetlen.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: gyemant
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 319
Regisztrált: 1
Kereső robot: 26
Összes: 346
Jelenlévők:
 · arttur


Page generated in 0.2095 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz