Navigáció


RSS: összes ·




Regény: Ifjú kincskeresők kalandjai XXIII.

, 366 olvasás, Aurora White , 4 hozzászólás

Kaland

- Mi a terv mára?
- Menjünk le megint a vízhez!
- Már megint? De, hát minden nap ott vagyunk.
- De, olyan jó! Én nem tudom megunni!
- Csináljunk már valami mást is, keressünk mondjuk kincset – így Peti.
- Már megint?
- Na ne, unod a kincskeresést is? Hogy lehet azt megunni? Akkor ássuk az alagutat a viskóban!
- Hát jó – egyezett bele fanyalogva Marci. Pedig sokkal szívesebben ment volna valami vízpartra, vagy evett volna fagylaltot valami hűvös szobában. Előre fintorgott, ha eszébe jutott, hogy meg kell erőltetnie magát ebben a hőségben, pedig nagyon nem szerette volna.
Hárman el is indultak a viskó felé. Volt, aki vidáman, bizakodva, volt, aki egykedvűen. Peti megpróbált beszélgetést kezdeményezni:
- Gabi hol van? Ő hogyhogy nem jön?
- Nyaral – vágta rá Pisti egykedvűen, és folytatták csendben a gyaloglást.
- Hol nyaral? – kérdezte meg kis idő múlva Peti.
- A Balcsinál van a nagyszüleinél – jelentette ki Marci. Hallani lehetett a hangjában az irigységet. A fiúnak nem voltak olyan rokonai, akik valamiféle nyaraló mellett éltek volna. A nagyszülei, unokatestvérei, mind városiak voltak. Ő meg ki nem állhatta a zajos, koszos városokat.
- De jó neki – mondták ketten is.
- Nem véletlenül javasoltam a fürdést. Még meggondolhatjátok a dolgot.
- Eszünkben sincs, ugye Pisti?
- Ja – mondta amaz egykedvűen.
- Helyes, akkor hozzuk az ásókat – lelkesedett Peti, mikor már a viskónál voltak. Beléptek a fészerbe, de sajnos csak két szerszám volt használható állapotban. Egynek eltört a nyele, annyira korhadt volt már, a másiknak meg a feje esett le.
- Csak kettő van, mit csináljunk?
- Ti ástok, én meg nézem – tanácsolta Marci vidáman.
- Az igazságtalanság volna – hőbörögtek a fiúk. – Ássunk felváltva.
- Mi lenne, ha én hoznék addig valami frissítőt?
- Miért pont te? – szegezték Petinek.
- Mert én lakom a legközelebb – jelentette ki, amin a többiek elgondolkodtak.
- Rendben – egyezett bele végül a vezérük -, de siess vissza, és, amint megérkeztél, te folytatod az ásást.
- Oké, legyen – mondta, és sietve megindult hazafelé. A nagy rohanásban nem figyelt eléggé, és nem vette észre a gyorsan közeledő autóst.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Kaland
· Kategória: Regény
· Írta: Aurora White
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 89
Regisztrált: 0
Kereső robot: 17
Összes: 106

Page generated in 0.0767 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz