Navigáció


RSS: összes ·




Vers: töredékeim V.

, 717 olvasás, fenytores , 8 hozzászólás

Néhány szóban

1.

az idő véges;
tükörképem motorizált sóhaj,
végelgyengülés:
lesz utánad
tisztább holnapom.

január van,
súlyos fagyok visznek,
és naponta megálmodom
a semmi képletét…

2.

kitépem magam a télből
s vele együtt-e századvégi szorongásból,
hordanám újra az ősz maradékait,
és szíveket kreálnék betűkből.

összehoznám a tavaszt a fákkal,
a meghízott virágokat kezedbe adnám,
és lenne értelme kimozdulni végre,
vonatra szállni a végtelenségig -

széttaposott emlékeket őrizni számban,
és lábad nyomát adni az útnak,
veled találkozni és megmaradni
készülök immáron újra…

3.

szépre híznak majd a fák
és meddőre a virágok,
új ízeket kóstolsz szebb jövőért.

4.

összenyom az idő,
mert kell az ész sóhajra.
összenyom, mert hiába,
még éneklem zenédet.

undorban élek halálig
fertőmben, amit felvetettem,
undorral szólsz te is belém;
undor, ami megszül minket.

5.

ha lehetne titkot írni,

elmondanám.

6.

kicserélt tegnapokat adtam,
meghoztam jövődet,
érzem a múltamat:
benned feszíti az idegeket.

7.

ahogy törik a pohár:
remény is egyszerre össze.

Megjegyzés: 2010.: mostanság

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Néhány szóban
· Kategória: Vers
· Írta: fenytores
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 11
Regisztrált: 0
Kereső robot: 10
Összes: 21

Page generated in 0.0367 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz