Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A húr és a dal

, 629 olvasás, lelekmetely , 8 hozzászólás

Szerelem

Itt ülök és várok.
Szobámban vándor a csend,
S már nem is látok
Bút vagy kínt idebent.

Hazudik csak a szám,
Mint a folyam, mi új jövőt ígér,
S önnön medrébe szánt
A nyugodt, töretlen szívért.

Ezért hát hazudik…
S a cirádás szavakat
Elfújja az ábrándos szél,
Akár a hamut…

De megbotlik,
Ha a betűk mélyén
Téged utolér.

Én csak egy húr vagyok,
Kifeszített, méla,
Ostobán álmodó,
De ha egyszer pendülök,
Akkor te sírsz fel
Szívem macskaköves útjaira írva.

Te sírsz fel…
S szívemből születve,
Rezgő dalba hívva,
Ezer ember arcán
Mosoly, könnybe nyílva
Te tűnsz fel…
Hisz te vagy a dal.

S élőbb vagy bármely
Dobbanó szeretetnél,
Múló bánatnál.

S ha én elpattanok,
Te rabláncok nélkül
Szárnyalsz,
A hajnalba,
S az éjbe,
Gondtalanul, a vágytól égve,
Egyre tovább…
És tovább.

Megjegyzés: Two Steps From Hell - Goodbye for now

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: lelekmetely
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 202
Regisztrált: 1
Kereső robot: 19
Összes: 222
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.2373 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz