Itt ülök és várok.
Szobámban vándor a csend,
S már nem is látok
Bút vagy kínt idebent.
Hazudik csak a szám,
Mint a folyam, mi új jövőt ígér,
S önnön medrébe szánt
A nyugodt, töretlen szívért.
Ezért hát hazudik…
S a cirádás szavakat
Elfújja az ábrándos szél,
Akár a hamut…
De megbotlik,
Ha a betűk mélyén
Téged utolér.
Én csak egy húr vagyok,
Kifeszített, méla,
Ostobán álmodó,
De ha egyszer pendülök,
Akkor te sírsz fel
Szívem macskaköves útjaira írva.
Te sírsz fel…
S szívemből születve,
Rezgő dalba hívva,
Ezer ember arcán
Mosoly, könnybe nyílva
Te tűnsz fel…
Hisz te vagy a dal.
S élőbb vagy bármely
Dobbanó szeretetnél,
Múló bánatnál.
S ha én elpattanok,
Te rabláncok nélkül
Szárnyalsz,
A hajnalba,
S az éjbe,
Gondtalanul, a vágytól égve,
Egyre tovább…
És tovább.
Megjegyzés: Two Steps From Hell - Goodbye for now