Navigáció


RSS: összes ·




Ez+az: Bocsánat

, 279 olvasás, alomvilag , 1 hozzászólás

Gondolat

Felriadtam éjjel. Elszégyelltem magam. Éreztem azt, hogy pusztítani kell. A "bizonyítékokat". Gyorsan törölni az üzeneteket, vagy bármi, ami erre a rémségre emlékeztet…
Már megint hülyét csináltam magamból.
Kapkodtam a levegőt.

Kattog az óra.

A nyugalom perce.
Visszaaludtam.
Büszkeség nélkül ébredtem.

Az előző nap emlékei beözönlődtek a fejembe.
A szemem fáradt az esti sírástól.
Éjszakai gondolatok újragondolása.
Nem. Nem. Hiszen nem kéne szégyellnem magam.
Hisz csak azt mondtam ki Neki ami épp meglepett, és megbántott.
Hisz Ő megbántott. Fájdalmat okozott.

Nem, nem, nem! Soha nem fogom kimondani az ami fáj.
Büszke leszek! Hideg leszek! Kemény leszek!

A szemem áruló.
Hová lettél büszkeségem.

Es most, mert fáj, mert szeretlek, mert nem akarlak elengedni, mert nem akartad megérteni, és úgy sem tennéd meg.

Tőled.
Bocsánatot kérek.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Ez+az
· Írta: alomvilag
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 331
Regisztrált: 0
Kereső robot: 28
Összes: 359

Page generated in 0.205 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz