Az élet egyetemének docensével jól összebarátkoztam,
néha utáltam, meneszteni akartam magam.
De most látom csak igazán,
milyen jó, hogy pirosra verte arcomat,
így másokét én is verhetem,
láthatatlan csapásokat mérve rájuk.
Az élet egyeteme, nem mondom, igen kemény,
Kétszer százas zsebi igen kevés,
nyugtatót ide, íziben.
Ugyan már, manapság az sem kell.
Az élet egyetemén nincsen időszakos szünet,
napról napra ujjat tanulsz,
és mire feleszméltél,
már kezedben a tapasztalat
plusz dicséretként pedig az egyenes út,
letérni onnan nagyon nehéz.
De ha mégis, ott vannak mögötted,
a lelkiismeret, és társai.
Ne félj, ők segítenek.
Megjegyzés: Ajánlom AriBarinak Nagy ölelés költő társ