Amatőr Művészek Fóruma

interaktív kortárs művészeti portál

Navigáció

A1 - 1008 X 80px

Vers: Fájdalom

2010-07-05 09:00:00, 388 olvasás, viccsike , 2 hozzászólás

vers, versek, szerelem, szerelmes, szeretet,

Isten ha ezt látná, könnyezve taszítana a mélybe,
s nem járna jutalom kárhozás, csak szenvedés mely egészbe
szakít szerteszét minden percben, pillanatban őrjöng.
Gyűlöli a létem, világomban mindent darabokra tör.
Szenvedélyt most fájdalom cseréli fel, s sírgödrömben,
csak egy madár csicsergi mint, s hogy éltemben.
A madár is csak sírva dalolássza kínomat,
hosszú dala a vége előtt még megtorpan,
majd a ballada végszavával tova rebben,
nincs élő, halott, ördög, isten ember,
ki szomorú mesémet könnyező szemekkel
ne ülné, s hallgatná végig, majd indulna.
Mondván: többé engem nem marasztalhatnak.
Mert fájdalom szült fájdalmat, napon éjen át.
Csókot várva, meg-megállva még tán lát…
lát egy szürke, mocskos arcot, nem mást már,
s sírva, elfordulva megy tovább, tovább…

Kinyomtatom