Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Élettelen elme

, 368 olvasás, Re-harahti , 0 hozzászólás

Sajgó lélek

Vagyok valaki,
vagyok valami.
Vegyes életzsákom,
az egyetlen zsákmányom.
Értékeim magamra nézve,
nem tudom meddig éltet.
Jövőm mint a jó idő,
múlandó és egyben elvesző,
mert elmossa az eső.
A hideg agyvelő,
mit kivettek a koponyából,
s megfogdossa a hideg levegő,
mert megfosztották otthonától.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Re-harahti
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 191
Regisztrált: 1
Kereső robot: 23
Összes: 215
Jelenlévők:
 · Sutyi


Page generated in 0.166 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz