Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Meggyfa alatt

, 522 olvasás, Kasperl , 17 hozzászólás

Gondolat

Sok éve egy meggy suhángot kaptam
s a kert sarkában raktam el,
akkor még fiatal voltam én is,
a fával együtt nőttem fel.

Most dús lombjai közt az ezernyi
gyümölcs mint rubint szem csillan,
lágy szellő ringatja, zizzen a lomb
s közte a fény át-át villan.

Édes-fanyar ízük összehúzza
mohón kóstoló ajkamat,
aromája idézi életem,
borzongató minden falat.

Néhány percre édes volt az élet,
ám több volt benne a fanyar,
ha volt részem áldott napsütésben,
hamar elmosta zivatar.

Még mindig vágyom a napsugárba,
bámulni felhők fodrain,
vagy szellőként ringani a meggyfa
vércseppekkel telt lombjain.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Kasperl
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 190
Regisztrált: 0
Kereső robot: 33
Összes: 223

Page generated in 0.3865 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz