Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Méreg

, 325 olvasás, Moonflame , 2 hozzászólás

Sajgó lélek

Rózsakertben sétáltam egy májusi napon,
Megszúrt egy rózsa, nem véreztem nagyon
Ám mikor hazaértem, éreztem méreg volt,
Mi ujjam begyébe sunyi módon behatolt.

Ez a méreg oly édes volt, mint méhek számára a méz,
S mint a görög istenek étke, mi minden halandót megigéz.
Lángolni kezdett szívem, lelkem nyugtalan volt
Futni akartam valahova, hol a boldogság dalolt.

Táncolt szívem, énekelt, fordult és, perdült
A láng egyre jobban égett, szikrákat hányt
Az ifjú kivel együtt vigadtam, ÉLTEM a halált
Egyszer csak elfáradt, nem szólt semmit, leült…

A zenének vége lett, csend következett
Nem értettem miért nem akar táncolni
Elfáradt tán, ideje pihenni?
S kiderült, ropja, ám nem Velem.

Másra lelt Ő, egy másik virágoskertben…

A méreg, mely egykor oly bódító volt,
Szívembe rohant, s ott bénító jeget ont

De a tűz még ég e lányban,
s kitudja meddig lesz e fogságban…
Mert ha a jég kiolvad, vízzé változik.

S tudja mindenki a víz erősebb mint a tűz…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Moonflame
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 204
Regisztrált: 1
Kereső robot: 27
Összes: 232
Jelenlévők:
 · Atime


Page generated in 0.1932 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz