… most megírom, hogy este visszajöttél:
a hídról, mint nyújtózó levélről álmos esőcsepp,
úgy csordult be fékező buszod a megállóba,
nem is emlékszem, talán csók, talán ölelés,
talán hét, talán ezeregy, talán séta, talán repülés,
ahogy az egy repül kettészakítottá alélva,
s a lépcsők, talán csók, talán ölelés, nem is emlékszem,
ajtó, megállás, kulcsfordulás és a tenger, úszás, merülés,
ringás, a rémület, a csillagég, a nincs más,
s az időtlen éjszaka, mikor a mindenről szótlanul kell szólni,
illatos füvű tüzes álmot álmodtál, lassan mozdultál kitakarózni
s kerestél, kerestél, megtaláltál s magadhoz vontál hallgatózni…