Ahogy elég egy gyenge
szellő,
hogy megremegjen
a csillogni látszó világ,
mikor a tócsák felszínébe
kapaszkodó színeket
összekavarja a szél,
elég egy bizonytalan perc,
hogy mesélni készülő szemem
elhallgasson
s tegnapjain elmerengve
holnapokról nem beszél…
elég ha egy lélegzet rám ejt
emlékedből
egyetlen foszlányt,
egy szót, vagy egy pillantást,
s elég egy hang
a mélyülő kék távolából,
hogy vissza súgja karjaidba
az éjszakát…
Zizi / 2010-05-27