Hová zakatolsz,
te kisvonat?
Sebesen robogsz,
mint gondolat.
Hegyen, völgyön át
visz az utad,
téged nem ver át
zord kábulat?
Rohansz, csak rohansz,
egyre tovább,
s megcsillan rajtad
a napsugár.
Nem számít semmi,
széllel dacolsz,
eső hull, mégis
vígan dalolsz.
Ha rád telepszik
a múlt pora,
ő nem kényszerít,
pereg tova.
Kellemes dallam
füledben cseng,
vissza a múltba?
- nem éri meg.
Előre menni,
ez hát az út,
jelenben élni
nincs más kiút!