Mint jégről a vízcsepp,
Ha tavasz űzi,
Úgy némult el ajkad.
Hitvány szívem hallja, mint cseng
A gondolat, mi begyűrűzi,
Felél és elragad.
Szúr, vág, köpköd,
Törékeny szíved a börtönöd,
Enyém csak egy halom ócskavas,
Mi nem végzi dolgát, csak halad.
Felette elsuhan az est,
Fáradtan pihen csak, nem keres.
Hisz talált, és nincs tovább,
Az álom valóra vált,
Ám éjjel szív kél, nem a Hold,
Vágtázva szerelemben mindent megtorolt,
Rád vigyázva élte meseszép perceit,
Míg nappal szívedbe éles kést merít.