Levelibéka nézett rám, öntözővízhordóból,
ő a hűsön ott zsenált, szevasz haver
-gyere kezemre- jólvanmár! megyek, s jött,
ott kicsit elmerengett, majd mászott kicsit fel-le,
nem sietett. Félelem szemében egy csepp se,
igen azt felejtsd el Te embe, sőt simogatni hátát
is megengedte. Pislogott rám egypárat: no ennyi
ugye elég lesz? Majd ezután elugrott, s keresett
kezemnél hűvösebb területet.
Bizalma nagyon jólesett!