Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Mondod, isteni források kozmikus csendjében

, 550 olvasás, leleszi , 10 hozzászólás

Elmélkedés

Mondod, isteni források kozmikus csendjében fogod oltani szomjúságod,
hogy sivatag után hegyek,
a szerelem után meg menni, menni kell a rád irányzott fényben.
S íme, eljön az idő, az idő, mikor kitárja, mikor beteljesedik, amikor.
Nehézkedés, oxigénhiány, holdciklusok közt barangolsz, látod,
lecsillapodik a láthatár.
Tűzre vetett szavak, fellobbannak, itt is, ott is, aztán kihamvadnak,
se visszaesés, se suttogás,
csak egy kert, fáival, madaraival, állandóság, legősibb emlékeink,
visszatérés a kezdetek kezdetéhez,
mert megértetted az Elveszett paradicsom angyalának döbbent némaságát.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: leleszi
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 163
Regisztrált: 1
Kereső robot: 37
Összes: 201
Jelenlévők:
 · PiaNista


Page generated in 0.1729 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz