Mikor az érintés feledi az érintés vágyát,
mikor jégvirágos ajkak mosolygós tüneménye a csók,
mikor szerelmed tárgyából szerelmed leszek,
mint részed; s e részből egy egyszeri pillanatra egészed,
kulcslyukon leskelődve tétlenül nézem munkálkodásom,
ahogy váj, mélyít, tör, zúz benned uralkodásom,
épp úgy, ahogy bennem indult s célt ért fejlődésed,
és csupán magamat remélem születni benned, érted,
mint ahogy születésedtől függött, hogy örökké éljek,
és élsz így is, úgy is mindörökké –
szülj meg és megérted.