Meleg karjai közt megolvad
minden gondolat,
fénylő szemei
párásan bevonnak,
szinte harmatot izzadok.
Hűset, finomat.
Forró szélben illanok,
szeretem a nyarat.
Igen
a fény kedvűt,
minden langyos alkonyat
gyerekkoromba ringat.
Visszavágyom kócos délutánba,
mikor sokat nevettünk
futkorászva.
Nem volt idő,
nem volt gond,
úgy szerettek ami vagyok,
egy bolond.