Szívünkben vagy, hol keresem
itt valahol a térben mozog
minden rejtelmével, súgával
tudom ha fáj, kanyarodik
ösvények zajos forgatagában
csak kiválasztom, elvisz
szép mezőkre, egy vagy többre
nem ez az élet követelménye?
Remélem már nem fáj, egy seb
ha mégis, hát túllépek vele
viszem, cipelem, az enyém az is
ugyanúgy kedves, szerethetem?
Hogy folytassam, megteszem
hisz amott mindig felkel a nap
hogy ne legyen, nem lehet
inkább kitörlöm magam
arra várok, akármerre visz utam
szakadékok, árak alatt
felcsapok oly magasra, zuhanjak
szabadon a légben, sokat, sokat.