Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Oxigén

2010-05-27 09:57:07, 863 olvasás, Emerencia, 9 hozzászólás

Ó Oxigén, ó én éltető erőm,
Te vagy az éltetőm és a megmentőm.
De a halálom is Te vagy, attól félek,
mikor éjszakákon át, lélegzek.

A nappalok másak, néha vidámak,
de azok a levegőtlen, fojtogató' éjszakák,
akkor minden, teljesen más.

De, mindig jön a reggel, én pedig
újra lélegzek szaporán tovább,
és napközben igyekszem feledni,
az Oxigén nélküli éjszakát.

A fejemben, őrzöm annak a gondolatát,
hogy a levegő felém nyújtja majd,
megmentő karját, és egyszer éjszakára is,
elég Oxigént ád.

Amíg ez az idő eljő, mert eljő!
én beosztom a levegőt, és várom,
türelmesen várom, azt az időt.


Megjegyzés:
( Bartók Emerencia)
2010, május 27.

Mozaik

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Mozaik
· Kategória: Vers
· Írta: Emerencia
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 202
Regisztrált: 3
Kereső robot: 24
Összes: 229
Jelenlévők:
 · Fatyol
 · Napfeny
 · Sutyi


Page generated in 0.2188 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz