Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Korlátok

, 400 olvasás, arctalan , 0 hozzászólás

Elmélkedés

A szerencse forgandó,
és az élet múlandó.
Jellemünk vitatott,
sorsunk is megíratott.

Küzdeni a végzet ellen,
oly balga, ki képes erre.
Már minden ott fenn eldöntetett,
beleszólni nekünk nem kell.

Szerelem és boldogság:
valaki még vágyik rá?
Élhetsz békén, kényelmesen,
nem törődve senkivel sem.

Szenvedélyek viharában
romantika, sírás, dráma?
Gyötörjenek kételyek:
bús érzelem szédeleg?

Közöny-létem ide veled,
neked adom életemet!
De mégis, nézem tükrömet,
s hiány üli szívemet.

Üres lét és semmi tét,
mire hivatva lennék?
Menj innen, te léha közöny,
életemben legyen göröngy!

Legyen szavam, kiáltásom,
legyen szívem, bátorságom!
Üres közöny, hordd el magad
egy élet van: legyek szabad!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: arctalan
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 298
Regisztrált: 1
Kereső robot: 26
Összes: 325
Jelenlévők:
 · arttur
 · gazzo


Page generated in 0.5502 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz