Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Várj!

, 422 olvasás, breton , 1 hozzászólás

Abszurd

Már öt évesen tudtam, hogy
pszichoszexuális szakaszom
elfojtott életem
egyszer majd feladom.

Egy egységes termékeny
gondolat termésben
részt venni nem szégyen
mondták nekem a szerények,
-bocs de ezt én nem kérem.

Jártam már metróval és unott
kis alakok szóltak, hogy
ne nézzek szemekbe öntelt
földalatti vakond lélekbe,
és érzékeny szívemben
húzzam meg a vészfékem.

Rohanó, rothadó világ
várjál meg mert, lekéslek!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Abszurd
· Kategória: Vers
· Írta: breton
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 293
Regisztrált: 2
Kereső robot: 23
Összes: 318
Jelenlévők:
 · Déness
 · Sutyi


Page generated in 0.2044 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz