Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Férfi-Múzsa

, 1755 olvasás, Bari , 26 hozzászólás

Szerelem

Sötét éjben Holdfény karima,
ezüstös sziluettvonal,
az erő s fény füstös szirma,
villódzó lélekfonal…
Védelmező szerelemburok,
buzdító, lökő szárnycsapás,
selyemmel fedett szóhurok,
mely' gyönyörpalástú vallomás.

Ez mind-mind, Te vagy nekem.
De hogy' is nevezzelek?
Nincs szó, 'mi méltót teremt
ha tisztán szerethetek.


Megjegyzés:

Kálmán Eszter: Múzsa

Költőnőnek is lehet múzsája?
Egy sohase volt szerelem emléke
emléke a tökéletesnek
a romolhatatlan hús virágának
jelképe a tökéletes férfiasságnak
mely nem illik rá senkire
mert mind összegyúrva ott ég benne
de valós a minta, az öntőforma
az a nézés! az a hang!
az örökkévalóságba olvasztva
-hogy hívják a férfi-múzsát?

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Bari
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 166
Regisztrált: 2
Kereső robot: 37
Összes: 205
Jelenlévők:
 · legna
 · Sutyi


Page generated in 0.1416 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz