Sötét éjben Holdfény karima,
ezüstös sziluettvonal,
az erő s fény füstös szirma,
villódzó lélekfonal…
Védelmező szerelemburok,
buzdító, lökő szárnycsapás,
selyemmel fedett szóhurok,
mely' gyönyörpalástú vallomás.
Ez mind-mind, Te vagy nekem.
De hogy' is nevezzelek?
Nincs szó, 'mi méltót teremt
ha tisztán szerethetek.
Megjegyzés:
Kálmán Eszter: Múzsa
Költőnőnek is lehet múzsája?
Egy sohase volt szerelem emléke
emléke a tökéletesnek
a romolhatatlan hús virágának
jelképe a tökéletes férfiasságnak
mely nem illik rá senkire
mert mind összegyúrva ott ég benne
de valós a minta, az öntőforma
az a nézés! az a hang!
az örökkévalóságba olvasztva
-hogy hívják a férfi-múzsát?