Rossz idő van. Ilyenkor hiányzol. Máskor csak egy enyhe lüktető fájdalom, amit érzek. Most szinte hasogat, kínoz, fáj, boldog vagyok. Ha kisüt a nap elfelejtelek, és már nem gondolkodom azon, minek élek. Éljek? Ez a kérdés most még lebeg bennem, a szél és az eső egy végtelen, időtlen burkot zár körém. Akarom ezt?
Szörnyeteg vagyok. Nem akarom, hogy fájjon, bárcsak sose léteztél volna. Jobban szeretem még most is magamat, mint téged. Bárcsak itt lennél, vagy bárcsak ne lettél volna egyáltalán.
Szeretlek, szeress, ne haragudj. Ne kísérts tovább.
Esik az eső, a szél fúj; rossz idő van, ilyenkor kísértenek a halottak.