Navigáció


RSS: összes ·




Vers: de szép!

2010-05-18 22:00:00, 1357 olvasás, tollhegy, 18 hozzászólás

Látod Kedves,

mily szépen zöldül fenn a domb,
földig omlik rajt’ a hársfa lomb,
s a milliomvirágú tarka rét,
szivárványát bontja épp,

de szép!

S mire égre száll a sárga nesz,
a pacsirtának párja lesz,
úgy fütyöl, dalol lelkesedve,
mintha mindig ehhez lett volna kedve.

Dallá lesz minden körös-körül,
a bóbita sóhaja messze röpül,
esztelen cikázva, karikázva
szédülten táncol a világba.

Fel, fel magasba,
nézz Kedves föl a magosba,

mily szelíd nyájat terel a szél,
felhők pásztora, mind hófehér.
Ma nem hoz vihart, jól látható
lesz ott fönn talán, a Mindenható.

S mire véget ér napunk csodája,
szemünk a csillagost csodálja,
másnak ott nincs semmi más,
nekünk a végtelen, végtelen óriás…

Látod Kedves,

mily szépen fénylik fenn a domb,
kitakaródzik a nap, vágyat bont,
s az éj, mint felejtett bánat,
megfakulva tovaárad,

de szép!

Ezek vagyunk

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: tollhegy
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 91
Regisztrált: 0
Kereső robot: 19
Összes: 110

Page generated in 0.1155 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz