én, csak válaszokat
adtam magamnak.
nem kérdeztem
apámat
hisz, némaságba
rejtette a por…
s a kósza gondolat
- ha volt olyan -
nem jelölte soha,
hogy tőle jött…
én, csak kerestem,
mert a félig sikerült
mondatokban
kevés volt az erő,
s a továbbjutáshoz,
nem kérhettem
anyámtól a szót.
bár sok volt
a teher, mit hordott,
mégis szótlan fejét rázta,
hogy az nem nekem való…
nem emelt fel senki,
ha lelkem kőbe botlott,
mert az ember,
amíg lehet tanul.
a hátrahagyott magaslat
mind-mind elém került,
ismét nekem kell választanom,
melyik lesz a múltam,
s egyben jövőm.
- de már nem egyedül -